A magyar közoktatás eredményességi problémái, az alacsony és romló teljesítmények, a közoktatás képtelensége arra, hogy a hátrányos családi hátterű tanulókat is eljuttassa tanulmányaik végére legalább egy olyan minimális teljesítményszintre, mely lehetővé teszi számukra a további, sikeres tanulmányokat és későbbi életpályájuk során a tartós elhelyezkedést, részben intézményrendszeri és finanszírozási problémák következményei. Az iskolák közötti jelentős kiadáskülönbségek enyhítésére, a leszakadó térségekben működő és/vagy hátrányos helyzetű tanulókat nagy arányban tanító oktatási intézmények finanszírozási feltételeinek javítására tartósan csak az önkormányzati rendszer és a feladatellátási kötelezettségek alapvető átalakítása mellett van lehetőség jelentős költségvetési többletráfordítás nélkül. A cikk az Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) számára készített javaslatokat foglalja össze.

A teljes cikk letöltése (pdf)

A különösen szétaprózott önkormányzati rendszer miatt a szabad iskolaválasztás lehetősége mellett a helyi közoktatás tényleges felhasználói köre nem esik egybe a helyi önkormányzatokkal. A városi vonzáskörzetekhez tartozó falvak nagy részében a falusi önkormányzatok által önállóan működtetett iskolák megtelnek a helyben lakó, alacsony iskolai végzettségű, szegény, munkanélküli, halmozottan hátrányos helyzetű szülők gyerekeivel. Ez a probléma a jelenlegi intézményfenntartói jogosítványok és kötelezettségek rendszerén belül semmilyen esélyegyenlőségi törvénnyel vagy jogszabállyal nem orvosolható.

Az önkormányzatok jövedelemtermelő képessége nagyon különböző, amely a vizsgálatok szerint meghatározó tényező abban, hogy jelentős különbségek figyelhetők meg az önkormányzatok között az 1 tanulóra jutó oktatási ráfordításokban is Az önkormányzatok gazdagsága és a hátrányos helyzetű tanulók aránya között erős pozitív korreláció figyelhető meg, ezért azokon a településeken ahol magasabb a hátrányos helyzetű diákok aránya, ott alacsonyabbak az oktatási kiadások, ami a dologi kiadásokra és a bérköltségekre külön-külön is megfigyelhető. A falvak esetében az óvodai kiadásokra még nagyobb hatást gyakorol a települések gazdagsága, mint az iskolai kiadások esetében, vagyis a minőségi óvodai szolgáltatások biztosítását a falvakban még jobban korlátozza a jelenlegi támogatási rendszer mellett a település gazdagsága. A falusi önkormányzatok legalsó jövedelmi ötödében - ahol minden egyéb vizsgálat szerint a települési szegregáció következtében koncentrálódnak a hátrányos helyzetű gyerekek - nagy és növekvő a lemaradás

A több iskolát működtető településeken belül jelentős kiadáskülönbségek figyelhetők meg az iskolák között: az egy tanulóra jutó ráfordítások településeken belüli, iskolák közötti szóródása az önkormányzati iskolákat tekintve ugyanolyan, az összes iskolát tekintve pedig nagyobb arányú, mint a települések közötti szóródásé. A településeken belül azokban az iskolákban, ahol nagyobb a hátrányos helyzetű diákok aránya, nagyobbak az egy tanulóra jutó ráfordítások. A különbségek okaira vonatkozóan nincsenek kutatási eredmények. Azt viszont empirikus vizsgálatok igazolták, hogy ez a többlet a magasabb átlagjövedelmű településeken nagyobb.

A helyi önkormányzatok közoktatási célú központi költségvetési támogatása az általános önkormányzati támogatási rendszerbe épül be. Az 1990-es évek közepétől kezdődően egyre részletezettebb normatívák előírása és a különböző kötött támogatások megjelenése arra a valóságos problémára próbált megoldást találni, hogy az iskolafenntartó önkormányzatok igen különböző jövedelemtermelő képességűek, így nagyon jelentős költségkülönbségek lehetnek a települések között, különösen a kistelepülések között lehet nagy a költségek szóródása.

A támogatási jogcímek emelkedésével a támogatások aránya viszonylag jelentőssé vált a 2000-es évek elejére: mértékük meghaladta az összes támogatáson belül a 10%-ot. Ez azonban, bár csökkentette a különbségeket, nem vezetett olyan jövedelemátcsoportosításhoz az egyes önkormányzatok között, mely megszüntette volna az oktatási ráfordítások és az önkormányzati gazdagság közötti összefüggést. A hátránycsökkentést közvetlenül célzó támogatások néhány százalékkal növelték csak az egy tanulóra jutó ráfordításokat, ami nem elegendő a minőségi oktatás biztosításához, ráadásul nem is ellensúlyozza a települési jövedelemmel összefüggő kiadási különbségeket.

Mivel az önkormányzatok a teljes költségvetésükből gazdálkodnak, a kötött felhasználású és egyéb központi támogatások növekedése rendszerint a saját források visszafogásával jár, így a központi költségvetési támogatások aránya az összes önkormányzati oktatási kiadásból elég nagy állandóságot mutat.

A jelenlegi feladatellátási és finanszírozási rendszerben a hátrányos helyzetű tanulók számára kedvezőbb oktatási feltételeket az önkormányzatok jövedelemtermelő képességében mutatkozó jelentős különbségek kiegyenlítésével csak olyan fokú újraelosztás mellett lehetne elérni, ami nem hatékony és rendkívül pazarló megoldás. Ezért a feladatellátás és finanszírozási rendszer teljes újragondolására van szükség.

A költséghatékonysági, méretgazdaságossági problémák kezelését és az ellátásban mutatkozó különbségek kiegyenlítését a kormányzat az önkéntes társulások ösztönzésével próbálja elérni, amelyek azonban nem alkalmasak a hátrányos helyzetű tanulók minőségi oktatásának biztosításához, sőt felerősíthetik a hátrányos helyzetű térségek lemaradását. Egyrészt, mert a legszegényebb, forráshiányos települések, gyakran kimaradnak a társulásokból. Másrészt a társulásokban részt vevő önkormányzatok jövedelemtermelő képessége is lehet egyformán átlag alatti vagy fölötti. A társulási normatíva a szegény önkormányzatok társulásai esetén már nagyságrendje miatt sem tudja biztosítani a minőségi szolgáltatások pénzügyi feltételeinek megteremtését.

A magyar közoktatás eredményei akkor javíthatók, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása akkor lehetséges, ha minőségi pedagógusmunkához jutnak hozzá a tanulók. Az elmúlt évtizedben azonban a tanári pálya egyre kevésbé volt vonzó a jó képességű fiatalok számára, a tanárok foglalkoztatásának és bérezésének szabályai negatív szelekciós folyamatokat erősítettek fel a tanári pályát választók körében általában, és a rendelkezésre álló adatok megerősíteni látszanak, hogy még az átlagosnál is rosszabb a pedagógiai szolgáltatások minősége a hátrányos helyzetű gyerekeket tanító iskolákban.

A magyar közoktatás sok tanárt foglalkoztat alacsony bérszinten. A tanári túlfoglalkoztatás azonban elsősorban nem annak a következménye, hogy sok a kisiskola, melyek a tanároknak csak csekély hányadát (3%) alkalmazzák.

A tanár-diák arány csökkenése a rugalmatlan helyi alkalmazkodás mellett egyrészt különböző szabályozási elemekhez kapcsolható, másrészt ahhoz, hogy a foglalkoztatási és finanszírozási döntések elkülönülnek egymástól. A finanszírozó önkormányzatok a foglalkoztatott létszámot szélsőséges eszközökkel, intézménybezárásokkal, -összevonásokkal tudják elsősorban befolyásolni: kevés lehetőségük van rugalmasabb alkalmazkodásra a foglalkoztatásban vagy a bérezésben. A foglalkoztatott pedagógusok létszámának stabilitását a tanárok relatív kereseti helyzetének nagyfokú leértékelődése kísérte, melyet csak átmeneti időre tudtak enyhíteni a pedagógusbér-emelések. A tanárok relatív kereseti helyzetének alakulása negatív szelekciós folyamatokat erősített fel a tanári pályát választók körében. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a pedagógus szakokra jelentkezők a rosszabb képességű érettségizők közül kerülnek ki, közülük a rosszabb képességűek helyezkednek el tanárként, és közülük néhány év elteltével a rosszabb képességűek maradnak a pályán, ami alapvető gátja lehet a közoktatás megújításának.

A tanárok bérezési rendszere csak nagyon kevés módot arra, hogy a nehezebb feladatokat végző pedagógusok bérében elismerjék e feladatokat, így a kevésbé jó képességű, felkészültségű tanárok nagyobb valószínűséggel tanítják a hátrányos helyzetű gyerekeket.

A megfelelően orientáló oktatási minőségbiztosítási és elszámoltathatósági rendszert működtetéséhez tehát az önkormányzati rendszer és a feladatellátási kötelezettségek alapvető átalakítása lenne szükséges amelyben: