A tanulmány áttekinti az Egyesült Államokban és az európai országokban a kulturális örökség védelmének ösztönzésére szolgáló kormányzati finanszírozási eszközöket. Ezenközben igyekszik azonosítani a főbb kedvezménytípusokat. A mai magyar gyakorlat áttekintése után néhány, politikaalakítással kapcsolatos következtetést fogalmaz meg: értékeli az egyes kedvezménytípusok hazai alkalmazhatóságát. Fő megállapításai, hogy (i) illetékmentességet lehetne adni a nyilvántartott építészeti örökség értékhatár feletti felújítására vállalkozó új tulajdonosnak, (ii) az áfa-kedvezmények általános formája, amely az építőiparra, illetve azon belül bizonyos (pl. lakásokkal kapcsolatos, felújítási) munkálatokra általában vonatkozik; nálunk is használható lenne, (iii) a fenntartási, felújítási kiadások jövedelemadó keretében történő kedvezményezése indokolt, és a magyar adórendszerbe könnyen beépíthető lenne, valamint (iv) a helyi építményadók várható növekedésével párhuzamosan a helyi adókedvezményeket is ösztönözni lehetne. (A tanulmány a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megbízásából készült 2004 novemberében.)
A tanulmány első része nemzetközi példák alapján a kulturális örökség védelmének ösztönzésére szolgáló kormányzati finanszírozási eszközöket tekinti át. A rendelkezésre álló közvetlen és közvetett kormányzati finanszírozási eszközökből, az örökségvédelmi célú kormányzati támogatásokból és az örökségvédelemre ösztönző adókedvezményekből elsősorban az utóbbiakra koncentrál (bár például az USA vonatkozásában röviden érinti a támogatásokat is). Vizsgálataink elsősorban az épített örökség védelmére koncentrálnak, az ingó kulturális örökség védelmének finanszírozásával kapcsolatos megoldásokat csak érintőlegesen tárgyaljuk. Ezek ismeretében tudjuk értékelni a Magyarországon létező főbb kedvezménytípusokat, ennek alapján lehet konkrét javaslatokat megfogalmazni az egyes főbb adó- és illetéknemeken belül érvényesítendő, örökségvédelmi szempontból indokolt hazai kedvezményekre. Az alábbiakban az egyes főbb adó- és illetéknemeken belül érvényesítendő kedvezményekre megfogalmazott javaslatokat foglaljuk össze.
Illetékek. Örökségvédelmi prioritásokat tükröző kedvezmény egy irreleváns kivételtől eltekintve jelenleg nincs, de értelmes és megvalósítható lenne. Például az örökségvédelmi szempontból nyilvántartott, védett ingó és ingatlan vagyon ajándékozása és öröklése esetén az illetékek a jelenlegi szint felére lennének csökkenthetők. A lakásépítést ösztönző illetékmenetességek mintájára az épített örökség megfelelő felújítására ösztönző illetékkedvezményt is be lehetne iktatni. Ez például kimondhatná, hogy amennyiben az örökös vagy ajándékozott vállalja, hogy a tulajdonszerzéstől számított négy éven belül az örökségvédelmi követelményeknek megfelelő módon felújítja az ingatlant (kedvezményre jogosító minimális felújítási költség legyen például az illetékkötelezettség 200%-a), az illetéket nem kell megfizetnie. Amennyiben a felújítás elmarad, késik vagy nem felel meg az előírásoknak, az esetleges illetékkedvezményt kamatostól vissza kell téríteni. Az esetleges örökségvédelmi célú kedvezmények esetén a kedvezményre jogosító feltételként érdemes lenne előírni az országos műemléki nyilvántartásban való szereplést. Emellett bizonyos (pl. övezeti védettséget élvező negyedek) épületei egyedi műemléki védettség nélkül is hasonló elbírálást kaphatnának.
Áfa. Az örökségvédelmet érintő áfa-kedvezményeket illetően megoszlanak az európai tapasztalatok: csak elenyészően kevés ország kedvezményezi az áfa-szabályozásban külön a műemléki, örökségi épületeken végzett munkákat, ezért ezt Magyarországra sem javaslom, bár politikai akarat esetén elvben minden további nélkül megvalósítható lenne. A műemlékvédelmet érintő kedvezményeknek jobban megszokott a tágabb kört érintő formája: ez az építőipar egészére, illetve azon belül bizonyos (pl. lakásokkal kapcsolatos) munkálatokra vonatkozó áfa-kedvezmény. Hazai bevezetése mellett vélhetően több sikerrel lehetne érvelni, mint a műemlékvédelem külön történő kedvezményezése mellett – ilyen lehetne a karbantartási, felújítási munkákat általánosan érintő kedvezményes kulcsa. Eldöntendő kérdés, hogy csak a lakásokon végzett ilyen munkákat kívánjuk kedvezményezni, vagy általában az épületek karbantartásával, felújításával kapcsolatos munkákat is – műemlékvédelmi szempontból az utóbbi a szerencsésebb.
Speciális esetekben további áfa-kedvezmények is elképzelhetőek egyes európai minták nyomán. Az egyik ilyen lehetőség a régi ipari épületek (pl. raktár, gyár) lakáscélú, vagy akár irodává, illetve kulturális célú épületté történő átalakítását támogathatná. A kedvezmény feltételéül szabhatnánk, hogy az átalakításra kerülő épület bizonyos életkornál idősebb legyen, és az átalakítás műemlékvédelmi szempontú engedélyezésére kerüljön sor. Nemzetközileg hasonló logikájú kedvezmény az ipari emlékek lakáscélú átalakítás utáni első értékesítésre érvényesített angol 0 kulcs. A magyar áfa-rendszerbe a tárgyi adómentesség jobban illeszkedne, de ez nem tenné lehetővé a beruházó számára az anyagok stb. árában kifizetett áfa visszaigénylését.
Egy másik, meglehetősen speciális lehetőség a műemléki védelmet élvező épületeken végzett szakmai szolgáltatások (pl. állapotfelmérés, építészeti tervezés, szakértés) kedvező áfa-kezelése lenne. Nemzetközileg az ún. szakmai szolgáltatások kedvezményes áfa-kezelésére csak viszonylag kevés országban találhatunk példát (Belgium, Franciaország, Spanyolország). Ennek ellenére egy ilyen kedvezmény értelmes és hasznos lehet, és mivel értelemszerűen nem lenne különösebben széles körű, feltehetően fiskális szempontból sem elfogadhatatlan. Mivel a szóban forgó szakmai szolgáltatások nem különösebben anyagigényesek (alapvetően szellemi munkáról van szó), a tárgyi adómentesség kézenfekvő megoldást jelenthet.
Jövedelemadók: szja és társasági adó. Fenntartási-felújítási kiadások kedvezményezése a műemléki körben indokolt és az adórendszerbe beépíthető. Mivel a megfelelő fenntartás kulcsfontosságú, elsősorban azt és nem a sokszor már csak tökéletlen helyreállítást eredményező felújítást kellene kedvezményezni. Az lehetne a célravezető, ha tételesen meghatároznák azokat a fenntartási kiadásokat, amelyek egy meghatározott részét (pl. 20%-át) az adókötelezettségből automatikusan le lehetne vonni adójóváírás formájában a műemléki védettséget élvező körben. Mivel egyáltalán nem biztos, hogy a kiadások felmerülésének évében az adóalanynak van akkora jövedelme, ami alapesetben a kiadások meghatározott százalékának megfelelő adókötelezettséget vonna maga után, célszerű lenne megengedni, hogy a jóváírást más adóévre át lehessen vinni. Megfontolandó lehet, hogy a műemléki épületekben található lakások vásárlása esetén a hitelkamatokra esetleg nagyobb összegű és esetleg jövedelemhatár nélkül igénybe vehető adókedvezmény vonatkozzon.
A vállalkozások tulajdonában lévő, gazdaságilag hasznosított műemléki ingatlanok felújítási kiadásaira megfontolható lenne a gyorsított leírás lehetősége.
Az örökségvédelmi célú jövedelemadó-kedvezmények egy sajátos példája lehet a védett tárgyak közintézménynek történő ajándékozása esetén érvényesíthető jövedelemadó-kedvezmény (Írországban például az ajándék értéke az adóból levonható); ilyen kedvezmény nálunk is hasznos lehetne, bár ingatlanokra (épített örökség) nem vonatkoztatható. Ilyen kedvezménynek lenne létjogosultsága és értelme, azzal a kikötéssel, hogy (i) független testület az ajándékot örökségi értékűnek minősíti, (ii) az intézmény az ajándékra igényt tart, vállalja, hogy azt gyűjteményében megőrzi és alkalomadtán bemutatja, (iii) az ajándék adókedvezményre jogosító becsült értékét meghatározott módon, független szakértők határozzák meg.
Helyi ingatlanadó-kedvezmények: építményadó-kedvezmények műemlékekre. A helyi építményadó jelentősége várhatóan nőni fog, lenne értelme műemlékeknek adandó helyi adókedvezményekre ösztönözni az önkormányzatokat (pl. ilyen ösztönző lehetne, ha a kedvezmény miatt kieső bevétel egy részét támogatás formájában a költségvetés megtéríthetné). A kedvezmények kötelező előírására az önkormányzati törvény azonban nem ad módot.
A Szám megjelenését a
PPH Közpolitika Elemző Kft. támogatta.
