Ahhoz, hogy a „foglalkoztatható” ember tényleg foglalkoztatottá válhasson, az oktatás megújítására tett lépéseket további, munkaerő-piaci intézkedéseknek kell kísérniük. Ezen belül is kiemelkedően fontos javítani a viszonylag gyengén képzett emberek foglalkoztatási esélyeit. Az Cikkben bemutatott javaslatok az Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) számára készültek.
A minimálbérekkel kapcsolatos kormányzati politikára erősen rányomja a bélyegét az a meggyőződés, hogy a magas minimálbéres arány elsősorban a „minimálbéren bejelentés és zsebbe fizetés” gyakorlatának tudható be. A kutatási eredmények arra utalnak, hogy a minimálbéresek zöme minden valószínűség szerint nem adócsaló, hanem alacsony bérű fizikai dolgozó.
Empírikus vizsgálatok erős kapcsolatot mutattak a környező központok elérhetősége és a települési munkanélküliség között. A településre jellemző ingázási költségek elsősorban az alacsony iskolázottságúak elhelyezkedését korlátozzák. Az ingázási hajlandóság a nők esetében nagyon gyorsan csökkent a távolsággal (20 km bejárási távolság esetén gyakorlatilag zérusra esett), de a férfiaknál is igen alacsony volt: 20 km távolság és 2 órás oda-vissza utazási idő esetén már alig haladta meg a 10%-ot.
A helyi közlekedési kapcsolatok fejlesztése remélhetően érdemben segít az említett gondok orvoslásában, miközben a hatás éppen a munkából tartósan kiszorult társadalmi csoportokban ígérkezik a legerősebbnek. Ugyanakkor célszerű lenne különös figyelmet fordítani a falvak és a szomszédos kistérségek központjai közötti tömegközlekedési kapcsolatok fejlesztésének, mert elsősorban ezeknek (és nem a saját központba szinte mindenhol járó busznak vagy vonatnak) a megléte és sűrűsége gyakorol erős hatást a települési munkanélküli rátákra.
A tranzakciós költségek másik nagy tételét a kisgyermek napközbeni elhelyezésével kapcsolatos pénzbeni kiadások és időköltségek jelentik. A bölcsődei hálózat a rendszerváltás után szinte teljesen leépült: az ezredfordulón a gyesen lévő szülők majdnem háromnegyede olyan településen lakott, ahol egyáltalán nem volt bölcsőde.
A bölcsőde megléte szignifikánsan emeli az édesanya elhelyezkedési esélyét – rövidíti a gyes/gyed igénybevételét – szinte pontosan annyival, mint egy nagyszülő jelenléte a háztartásban.
A bölcsődei hálózat fejlesztése és a hiányzó óvodai férőhelyek megépítése mellett szükség lenne rugalmasabb formákra (családi napközire, rugalmas nyitva tartásra) ahhoz, hogy a kisgyerekes anyák munkavállalási esélyei javulhassanak. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi magyar gyakorlattal (a hosszú időre szóló készpénzes támogatások dominanciájával) szemben milyen alternatívák képzelhetők el, a jóléti rendszer tárgyalásakor még visszatérünk.
Felnőttképzés - A felnőttképzésben való részvétel valószínűségét vizsglva az iskolázottság szerinti különbségek az európainál sokkal nagyobbak Közép-Kelet-Európában és különösen Magyarországon. Kiváltképpen súlyos relatív hátrányban vannak a szakmunkásképzőt végzettek. Ugyancsak a máshol tapasztalhatónál nagyobb hátrányban vannak Magyarországon az idősebbek, a falusiak, valamint a munkanélküliek és a nyugdíjasok a foglalkoztatottakhoz viszonyítva.
A felnőttképzés fejlesztésére vonatkozó elképzelések túlságosan sokrétűek és sokszínűek – valamint gyakran túlságosan általánosan megfogalmazottak – ahhoz, hogy világosan kirajzolódjon, milyen átalakulásra számíthatunk. Fontosnak tartjuk, hogy a gyakorlatban, a pályázatok elbírálásában kapjanak elsőbbséget az alacsony iskolai végzettségűeknek szóló programok, ezen belül azok, amelyek az alkalmazkodást lehetővé tévő alapkészségek fejlesztésére irányulnak.
A jóléti rendszerről - A rokkantnyugdíjazás, illetve a gyes, gyed, gyet sokszorosan nagyobb szerepet játszik a nem dolgozók megélhetésének biztosításában, mint a munkanélküli ellátások, utóbbi esetben pedig a rendszeres szociális segély jóval gyakoribb – különösen a férfiaknál –, mint a biztosítási alapú járadék Összességében ez a rendszer a passzív, a munkaerőpiacról való kivonulást támogató programok felé torzított.
Az elmúlt évtizedben több kormányzati intézkedés tanúskodott arról, hogy a döntéshozók felismerték egy ilyen típusú „szociális háló” kockázatait. Ahhoz, hogy az ilyen irányba tett lépések meghozzák gyümölcseiket, a mainál aktívabb politikára – szolgáltatásra és alternatívák megteremtésére – lenne szükség a rokkantnyugdíjazásban, a gyermektámogatásokban és a szociális segélyezésben.
A rokkantnyugdíj munkanélküli segélyként való felhasználását elsősorban nem a szabályok átírásával, hanem aktív politikával, szolgáltatásokkal lehet korlátozni. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy alternatívákat kell teremteni és keresni a nyugdíjat kérelmező számára, hanem arról is, hogy a munkába való visszatérést szorgalmazó eljárás önmagában is visszafogja a csalárd igénybevételt.
A magyar gyermektámogatási rendszerre vonatkozó ismeretek hiányosságai miatt nehéz határozott következtetéseket levonni, de úgy tűnik, a sokéves fizetett távollétet biztosító rendszer nem tekinthető a népesedéspolitikai, gyermekjóléti és munkapiaci szempontokat ideálisan összeegyeztető megoldásnak. Maga a rendszer is spontán módon, napi politikai megfontolásoktól vezérelve változott az elmúlt évtizedekben, és megérett az elvi alapokon történő átalakításra.
Kívánatosnak tűnik a rendszer gyökeres átalakítása. Egyfelől érvényt kellene szerezni annak az elvnek, hogy amennyiben a támogatás címzettje a gyermek, és a támogatás forrása az általános adóbevétel, akkor nem tehető különbség a gyerekek között a szülők munkaerő-piaci előélete szerint. Másfelől, átlátható módon rendezve a gyed, a gyes és a családi pótlék viszonyát, célszerű lenne még orrsúlyosabbá tenni a támogatást, és azokat az összegeket, melyeket ma a gyermek másfél–kétéves kora után készpénzes támogatásként fizetnek ki, a munkába lépés segítésére költeni, bővítve a gyesről visszatérők bértámogatására fordítható keretet. A megtakarítások egy részét célszerű lenne utazásra és/vagy bölcsődei költségekre fordítható utalványra költeni.
Helyi „jóléti gazdaságok” Évi átlagban több mint százezer ember végez közmunkát (közhasznú munkát, közcélú munkát), melynek finanszírozására a költségvetés évente 25–28 md Ft-ot fordít.
A rendszeres szociális segélyen és közmunkán alapuló rendszer nem a munkakészség tesztelésére, nem is a munkapiacra történő visszajutás támogatására, hanem alapvetően a helyi kommunális feladatok elvégzésére és a legszegényebb családok helyi döntések alapján történő passzív segélyezésére szolgál. A kutatások kimutatták, hogy a rendszeres szociális segélyen és közcélú munkán lévők elhelyezkedési esélye a rendszer bevezetéskor nem javult A reintegráció szempontjából nyilvánvalóan diszfunkcionális hazai rendszer átalakításához azonban előzetes kutatásokra van szükség.
Helyi válságok kezelése. Az érettségivel nem rendelkező és különösen a 0–8 osztályt végzett népesség foglalkoztatása az ország egész területén alacsony, de kisebb gócokban nagyon magas munkanélküli ráták állandósultak.
