A magyar közoktatás eredményességi problémái, az alacsony és romló teljesítmények, a közoktatás képtelensége arra, hogy a hátrányos családi hátterű tanulókat is eljuttassa tanulmányaik végére legalább egy olyan minimális teljesítményszintre, mely lehetővé teszi számukra a további, sikeres tanulmányokat és későbbi életpályájuk során a tartós elhelyezkedést, részben intézményrendszeri és finanszírozási problémák következményei. Az iskolák közötti jelentős kiadáskülönbségek enyhítésére, a leszakadó térségekben működő és/vagy hátrányos helyzetű tanulókat nagy arányban tanító oktatási intézmények finanszírozási feltételeinek javítására tartósan csak az önkormányzati rendszer és a feladatellátási kötelezettségek alapvető átalakítása mellett van lehetőség jelentős költségvetési többletráfordítás nélkül. A cikk az Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) számára készített javaslatokat foglalja össze.

A tanulmány az oktatási kiadási egyenlőtlenségek alakulását vizsgálja Magyarországon, települési és iskolai szinten. Az eredmények azt mutatják, hogy az iskolai kiadásokra jelentős hatást gyakorol az önkormányzatok költségvetési helyzetét meghatározó települési átlagjövedelem, különösen a városokban. A települések közötti jövedelmi különbségek hatása azzal a következménnyel jár, hogy ahol magasabb a hátrányos helyzetű diákok aránya, ott valamivel alacsonyabbak az iskolai kiadások. A városi iskolák esetében ezt a települési szintű hatást ellensúlyozza az, hogy a településeken belül ellentétes előjelűek az iskolák közötti különbségek (a hátrányos helyzetű diákok iskoláiban magasabbak a kiadások). Az összes (városi és falusi) iskolát tekintve alacsonyabbak a fajlagos kiadások azokban az iskolákban, ahol több hátrányos helyzetű diák tanul. Ez igen súlyos méltányossági problémát jelent, hiszen a hátrányos helyzetű diákok a többiekéhez hasonló eredményességű oktatása feltehetően többletkiadást igényelne, ezt azonban a magyar oktatási rendszer jelenleg nem tudja biztosítani.

Több ország jogrendszere ismeri az ún. előreláthatósági szabályt (az angolszász jogban ez az ún. Hadley-szabály). Eszerint, szerződésszegéskor a kártérítés nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződéskötés időpontjában előre láthatott. A jog-gazdaságtani elemzése a teljes (elmaradt haszon alapján számított) kár megtérítésével összevetve elemzi ezt a szabályt. Az előreláthatósági szabály esetén azok, akik a szerződésből nagyobb haszonra számítanak, megpróbálhatják szerződésben szabályozni a kártérítés nagyságát: magas kártérítést kötnek ki. Mostani elemzésünk más feltevésekből indul ki. Feltesszük, hogy (i) a bíróság nem hajlandó, illetve nem képes teljes kompenzációt, kártérítést nyújtani a nemvagyoni károk esetén, és (ii) a speciális (idioszinkratikus) károk igazolása gyakorlatilag lehetetlen. Ilyen körülmények között, a klasszikus jog-gazdaságtani irodalomban az előreláthatósági szabály alkalmazása mellett szóló legfontosabb érvek elveszítik jelentőségüket.

Ez az írás a szerződésben megállapított kártérítéssel foglalkozó közgazdasági irodalmat tekinti át. A szakirodalomban egyetértés mutatkozik abban, hogy a károsultat kompenzáló és alulkompenzáló átalány-kártérítést a bíróságoknak egyaránt tiszteletben kell tartaniuk. A kompenzáló átalány-kártérítés [liquidated damages] ésszerű választás, különösen akkor, ha a felek a bíróságnál több információval rendelkeznek a lehetséges károkról. Az alulkompenzáló átalány-kártérítés [underliquidated damages] kikötése pedig megfelelő technikául szolgálhat a felek részére a növekvő termelési költségek kockázatának megosztására. A kötbérzáradékok (penalty clauses) ezzel szemben régóta heves viták tárgyát képezik. A legtöbb szerző a kötbér tilalmának védelmére kel. Bizonyos körülmények között azonban ésszerűnek tűnik az engedélyezése.

A cikk áttekinti, hogy a közgazdaságtani kutatások milyen összefüggésekre hívják fel a figyelmet a közbeszerzések esetében, és milyen ajánlásokat fogalmaznak meg lebonyolításukkal kapcsolatban. A közbeszerzésekre jellemző információs aszimmetria elemzése utána a lehetséges szerződéstípusok kerülnek elemzésre. Ezután a különböző versenytárgyalási eljárások és a verseny intenzitását meghatározó tényezők kerülnek górcső alá. A cikk utolsó része a közbeszerzési korrupciót elemzi.

A tulajdonjog jogi meghatározásának egyik alapköve a kizárólagosság: akaratom szerint bármit tehetek a dolgommal, és mindenki mást kizárhatok ebből a jogból. Egy dolgon hagyományosan egy tulajdon állhat fenn, a tulajdonjog oszthatatlansága a gyakorlatban mégsem érvényesül feltétlenül. A valós élet viszonyai létrehoznak olyan helyzeteket, amikor a tulajdonjog "megosztása" kimondva- kimondatlanul indokolt.

Az írás ezen megoldásokat hatékonysági szempontból vizsgálja, különös tekintettel a jelenlegi jogi szabályozásra, a Polgári Törvénykönyvben ma is létező földhasználati jogra. A gazdasági, hatékonysági elemzés célja rámutatni, hogy a jelenlegi szabályozás kétségbe vonható, mert a felek akaratának, személyes preferenciáinak érvényesüléséhez nem adja meg a megfelelő szabad mozgásteret. A szabályozás gyengesége különösen a rosszhiszemű ráépítés esetében szembetűnő, de a jóhiszemű ráépítés rendezése is felvet kérdéseket. A dologi jogok zártkörűségének kritikai vizsgálata rámutat arra, hogy a földhasználati jog abszolút jellege hatékonysági szempontból nem feltétlenül állja meg a helyét.